12 tény a Szerelmes Shakespeare-ről

A Szerelmes Shakespeare valószínűleg soha nem fog elismerést nyerni történelmi pontosságáért, de ez nem akadályozza meg abban, hogy minden idők egyik legromantikusabb filmje legyen. Az 1998-as film, amely a következő évben az Oscar-díjátadón is letisztult, az írói válságban szenvedő William “Will” Shakespeare (Joseph Fiennes) történetét meséli el, és azt, hogyan jutott el leghíresebb szerelmi története, a Rómeó és Júlia megírásához.

Míg a Szerelmes Shakespeare verziója a Rómeó és Júlia létrejöttéről egy kitalált verzió – a film cselekménye szerint a nincstelen Will beleszeret a kitalált Viola de Lessepsbe (Gwyneth Paltrow), egy gazdag kereskedő lányába, aki később a múzsája lesz -, a film szereplői közül sokan léteztek a való életben. Mégis, ahogy a régi mondás tartja: “Soha ne hagyd, hogy a tények egy jó történet útjába álljanak”, ami megmagyarázza Tom Stoppard társ-forgatókönyvíró érvelését, miszerint nem baj, ha a film távol áll a valóságtól.

“Ez a film szórakoztatás” – mondta Stoppard 1998-ban a The New York Timesnak – “ami nem követeli meg, hogy a történelmi elmélet fényében igazolják.”

Ezzel együtt van néhány őszinte tény, amit ki lehet szedni a Szerelmes Shakespeare-ből, amely világszerte több mint 300 millió dollárt hozott a kasszáknál. Olvass tovább 12 dologról, amit talán nem tudtál erről a pazar, Erzsébet-kori romantikus komédiáról, amely idén ünnepli 20. évfordulóját.

Ez okozott egy nagy Oscar-döntést.

A Shakespeare in Love 1999-ben a mai napig az Oscar-történelem egyik legnagyobb felfordulásának számít, és Steven Spielberg második világháborús remekművét, a Ryan közlegény megmentését előzte meg a legjobb filmnek járó trófeával. Míg a Ryan közlegény megmentése Spielbergnek a legjobb rendezésért járó díjat hozta el, és összesen öt díjjal zárta az estét, a Szerelmes Shakespeare hét Oscar-díjjal maradt az élen. Ezek között volt Gwyneth Paltrow legjobb színésznőnek járó díja Viola de Lesseps alakításáért, Judi Dench legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díja I. Erzsébet királynő szerepéért, valamint Marc Norman és Tom Stoppard legjobb eredeti forgatókönyvért járó díja.

Judi Dench kevesebb mint 10 percet kapott a képernyőn, de így is elnyerte az Oscar-díjat.

I. Erzsébet királynő összesen háromszor tűnik fel a Szerelmes Shakespeare-ben, de ez nem akadályozott meg egy olyan erőművészt, mint Dame Judi Dench, hogy minden egyes jelenetét ellopja a többi színésztársától. Mégis, amikor elnyerte szerepéért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat (lásd a fenti videót), Dench azonnal elismerte, milyen kínos, hogy egy nyolcperces alakításért kapta a kitüntetést. Több mint egy évtizeddel Dame Judi győzelme után még mindig hangoztatják, hogy a Shakespeare in Love Oscar-díja vigaszdíj volt, amiért Dench nem kapta meg a legjobb színésznőnek járó trófeát az előző évben egy másik angol uralkodónő, Viktória királynő megformálásáért a Mrs. Brownban.

A két színésznő, akik Dench udvarhölgyeit játszották a Shakespeare in Love-ban, a Mrs. Brownban is játszották a kísérőit.

Gondolom, nehéz jó segítséget találni bármilyen korszakban, legyen az az 1500-as vagy az 1800-as évek: Bridget McConnell és Georgie Glen játszották Judi Dench udvaroncait a Shakespeare in Love-ban és a Mrs. Brownban is. Miközben Dench I. Erzsébet királynőjét szolgálták a Shakespeare in Love-ban, a névtelen “udvarhölgyek” címet kapták. A Mrs. Brownban azonban Dame Judi Viktória királynőjének kísérőiként McConnell “Lady Ely”-ként, Glen pedig “Lady Churchill”-ként szerepelt. Ez az ismételt szereposztás aligha véletlen, tekintve, hogy a Szerelmes Shakespeare-t és a Mrs. Brownt is John Madden rendezte.

Jim Carter, aki a Downton Abbey-ben Carson komornyikot játszotta, a Szerelmes Shakespeare-ben is egy szolgát alakított.

A férfi, aki a Downton Abbey-ben a Crawley család hűséges komornyikjaként, Carsonként örökre ismert lesz, a Shakespeare in Love-ban Ralph Bashford (fiktív) színészt alakította. A kor szokása szerint a nőknek tilos volt színházban szerepelniük, így a Ralphhoz hasonló színészeknek kellett elvállalniuk a női szerepeket. Carter karaktere Júlia ápolónőjét játszotta a Rómeó és Júlia utolsó előadásában, és kicsúszott az affektált magas hangjából, amikor rájött, hogy Paltrow Violája illegálisan lépett Júlia szerepébe.

Egy másik vicces tény Carter Ralph/Ápolónő alakításával kapcsolatban? A színész valódi felesége, Imelda Staunton játszotta Viola nővérét, aki a filmben Rómeó és Júlia szerepét ihlette. Carter és Staunton alakítása is megtekinthető a fenti klipben.

A film számos szereplője valós történelmi személyiség.

A szerelmes Shakespeare története ugyan kitalált, de William Shakespeare, riválisa, Christopher Marlowe (Rupert Everett) és, mint már említettük, I. Erzsébet királynő mellett a filmben szereplő számos más szereplő valóban létezett a bárd idejében. Az Erzsébet-kori színészek, Richard Burbage (Martin Clunes) és Ned Alleyn (Ben Affleck) valóban a mai hollywoodi szupersztárok megfelelői voltak – Affleck még úgy is utalt Alleynre, mint “korának Tom Cruise-jára”.

Geoffrey Rush bohókás, mindig eladósodott színházigazgatója, Philip Henslowe úgy tűnhet, mint aki egyenesen Tom Stoppard (aki, ne feledjük, a Rosencrantz és Guildenstern halott) kreatív elméjéből lépett elő, de ő is valós személy volt; a naplói megvédik azt az elképzelést, hogy ugyanolyan bolond volt, mint amilyennek a film sugallja.

6. II. ELIZABETH KIRÁLYNŐ legfiatalabb gyermeke, EDWARD HERCEG KÉRTE, HOGY COLIN FIRTH JELLEMZŐJE UTÁN CÍMET KAPJON.

Amikor Edward herceg 1999-ben férjhez ment, édesanyja, II. Erzsébet királynő Cambridge hercegévé akarta kinevezni (ezt a címet végül Vilmos herceg kapta, amikor 2011-ben feleségül vette Kate Middletont). A The Telegraph egy 2010-es cikke szerint azonban Edward azt kérte, hogy helyette Wessex grófja legyen, miután megnézte a Shakespeare in Love című filmet, és észrevette, hogy Colin Firth kitalált karakterét “Lord Wessexnek” hívják. Úgy tűnik, a hercegnek egyszerűen csak tetszett a “Wessex” hangzása (arra nincs bizonyíték, hogy rajongott volna Firth sznob és kapzsi nemeséért). Edward herceg és felesége, Sophie, mostantól Wessex grófja és grófnője néven ismertek.

Lord Wessex egy nem létező kolóniára vitte új feleségét.

Spoiler riadó azoknak, akik nem látták a filmet: Will és Viola nem jönnek össze. Ehelyett Paltrow karaktere megtiszteli kötelességét azzal, hogy feleségül veszi az undorító Lord Wessexet, és beleegyezik, hogy elkíséri őt a virginiai dohányültetvényére. Van egy aprócska bökkenő a tervben: A Szerelmes Shakespeare 1593-ban játszódik, és az első amerikai kolónia csak 14 év múlva jön létre. Aztán megint csak lenne értelme, hogy egy olyan idióta, mint Lord Wessex, elintézze, hogy a fél világ másik felére költözzön egy olyan helyre, amely csak a fejében létezik.

A film szereplői részt vettek egy Shakespeare-ről szóló tantermi videómellékletben.

Azok közülünk, akik az 1990-es évek végén jártak iskolába, és elég menő tanáruk volt ahhoz, hogy beugorjon ez az oktatóvideó, lehetőséget kaptak arra, hogy mindent megtudjanak William Shakespeare-ről olyan szakértőktől, mint Gwyneth Paltrow, Joseph Fiennes, Dame Judi Dench, Ben Affleck és Geoffrey Rush. A “Shakespeare az osztályteremben” a Szerelmes Shakespeare-t vizuális és történelmi segédanyagként használta fel, hogy a diákokat a Bárd korabeli életről tanítsa.

A filmet több Shakespeare-műre való hivatkozással fűszerezik.

Még mielőtt Will elkezdené írni a Rómeó és Júliát, meghallja egy miniszter szónoklatát: “pestis sújtja mindkét házatok!”. (ami végül Mercutio egyik leghíresebb sora lesz a darabban). A Shakespeare in Love-ban a Bárd más nevezetes műveire is hivatkoznak: a Hamlet (Will egy összegyűrt papírt dob egy koponyához), a Tizenkettedik éjszaka (Paltrow karaktere, Viola, mind a nevével, mind a keresztöltözésre való hajlamával a feltételezések szerint a későbbi Shakespeare-vígjátékot ihlette) és a 18. szonett (Will “egy nyári naphoz” hasonlítja Violát).

10. PALTROW SZERINT A BRAD PITT-TEL VALÓ SZAKÍTÁSA MAJDNEM AZ OSCAR-DÍJAS VIOLA DE LESSEPS SZEREPÉBE KERÜLT.

A Howard Sternnek 2015 januárjában adott interjújában Paltrow nyíltan beszélt arról, hogy kezdetben elutasította Viola de Lesseps szerepét, a Brad Pitt-tel való szakítását követő érzelmi stresszre hivatkozva. Paltrow elmondta Sternnek, hogy “nagyon szomorú” volt, és azt mondta: “‘Nem megyek dolgozni’, meg minden ilyen hülyeséget” (fentebb meghallgatható kb. 31:20-tól). Végül a Miramax producere, Paul Webster rábeszélte, hogy jelentkezzen a szerepre, és a többi már Oscar-történelem.

A fiú, aki leleplezi Viola megtévesztését, a későbbi drámaíró, John Webster.

A szerelmes Shakespeare-ben Viola de Lesseps titokban Thomas Kent férfi színésznek adja ki magát, hogy megdöntse a törvényeket, amelyek megakadályozzák, hogy nők színpadon szerepeljenek. Átverését azonban egy kotnyeles, patkányimádó utcagyerek leplezi le, aki történetesen John Webster névre hallgat. Webster később olyan hátborzongató színdarabok írójaként szerzett magának nevet, mint A malfi hercegnő és A fehér ördög.

A film elején a párbeszédek már utalnak Webster vérengzésre való hajlamára, amikor Will megkérdezi a tinédzser rongybaba véleményét a Titus Andronicusról: “Szeretem, amikor levágják a fejeket” – válaszolja az ifjú Webster. “És a lányt késsel megcsonkítják… Rengeteg vér. Ez az egyetlen írás.”

A film fiktív módon vizsgálja, hogy mit csinált a Bárd az úgynevezett “elveszett év” végén.”

Az egyik ok, amiért Marc Norman és Tom Stoppard társ-forgatókönyvírók annyi szabadságot vehettek a forgatókönyvvel kapcsolatban, az, hogy Shakespeare 1585 és 1592 közötti életéről nem sokat tudunk. (A fent említett, a Shakespeare in Love szereplőit bemutató oktató videó is utal erre a tényre; a drámaíró életéről a házasságára, keresztelőjére és halálára vonatkozó néhány dátumon kívül nem sok konkrét adat állt rendelkezésre.)

“Az a dicsőséges, hogy olyan keveset tudunk erről a korszakról, hogy nem vagyunk semmilyen történelmi körülmény csapdájában” – mondta John Madden rendező 1998-ban a The New York Timesnak.

Ez a cikk eredetileg 2016-ban jelent meg.