Bálnaszimbolika
Bálna
A bálnák olyan lények, amelyeket egyes népek tiszteltek és imádtak, például a dél-amerikai Nasca és a csendes-óceáni partvidék indián népei. Mások könyörtelenül vadászták a bálnákat, egyesek majdnem a kihalásig. Az Északi-sarkvidékről származó inupiaq legenda elmeséli, hogyan teremtette a Nagy Szellem a legtökéletesebb állatot, az íjbálnát. Kultúrájukban a bálnát nagy tisztelettel kezelték, és a vadászoknak beavatási rítusokon kellett átesniük, hogy vadászhassanak rá. E rítusok során a vadásznak mindenhol meg kellett érintenie a bálnát, és magába kellett szívnia annak szellemét, orvosságát és fájdalmát. Az európaiak is nagy tisztelettel viseltettek a bálnák iránt, mert a világ, a test és a sír szimbólumának tekintették őket. A bálna az óceánt szimbolizálta, egy idegen környezetet, amely létfontosságú, mi több, végzetes volt az ember számára.
A úszni látott bálna sok nép számára a szerencse jele, míg egy partra vetett bálna rossz hírt jelentett az egész közösség számára, sőt betegséget is, hiszen a bomló tetem betegséget terjeszthetett.
A bálnákat az együttérzéssel és a magányossággal, valamint az élet és a halál ismeretével is társították. A féktelen kreativitással is kapcsolatba hozzák őket. A fúvólyukon keresztül történő kilégzés a saját kreatív energiák felszabadítását szimbolizálja. A hang szintén az élet teremtő ereje. A bálnák szonárt és visszhangot használnak, ami összekapcsolja őket az irányítás és a visszajelzésekre való reagálás gyámkodásával. Bár a bálnák a kreativitás szabad használatát szimbolizálják, egyben tanítók is, hogyan használjuk a kreatív energiákat konzervatívabban.”
Információk Ted Andrews: Animal-Speak, Jessica Dawn Palmer: Animal Wisdom és Steven D. Farmer: Power Animals című könyvéből.
